Egészséges és környezetbarát tippek az ünnepekre

A minap láttam egy videót a közösségi médián egy apukáról, aki lapáttal pakolta el a játékokat a gyerekszobában. Nyilván vicces jelenet, számomra mégis megdöbbentő és negatív. Több kérdést fölvetett bennem. Egyrészt, miért apuka pakolja el? Nálunk otthon az a szabály: aki szétpakolta, pakolja is el maga után! A kislányom csak 4 éves, de az életkorának megfelelően nevelem a házimunkára és a felelősségre. Azt hiszem éppen ezzel lehet megelőzni azokat a problémákat, amelyeket egyre gyakrabban rónak fel a mostani fiatal generációknak. Egyik-másik megjegyzést kifejezetten bántónak érzem, amikor általánosítanak, hiszen a 26 évemmel én is a 90-es évek gyermekei közé tartozom. Arról nem is beszélve, amit évek óta mondok, hogy bárki panaszkodik a mindenkori fiatalokra, gondoljon arra is, hogy azok a mindenkori felnőttek nevelései! Engem megtanítottak a munka értékére, és a másik ember korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélküli tiszteltére. Mi is megtaníthatjuk ezekre az értékekre a gyermekeinket!

Az, hogy egy kisgyerek besegít az otthoni munkába, nem jelenti a gyerek sanyargatását. Felelősséget és munkát tanul, emellett büszke lehet arra, amit egyedül meg tud csinálni, és megérdemli érte a dicséretet. Sőt a takarítás és a közös főzések lehetnek játékosak, egyben együtt töltött minőségi idővé is változhat. A 4 éves kislányom be tud ágyazni maga után, összehajtja a kis takaróját is, ki kell vinnie a szennyesét, takarításkor port töröl, és főzni is segít a maga szintjének megfelelően. Hozzávalókat rak az edénybe, gyerek-késsel felvágottat aprít a pasta carbonara-hoz, a hideg gyümölcslevest utasításaim alapján egyedül készíti, hiszen mindent csak össze kell önteni.

Sokat gondolkodtam az utóbbi időkben arról, hogy a lányomnak rengeteg, de tényleg rengeteg játéka van. Megközelítőleg annyi, mint nekem a két testvéremmel összesen volt! Nem jó ez így, gondoltam, mert nem vigyáz rá, és mert fogalma sincs róla, mennyi mindene van! Azt hiszem, a régi idők gyermekei azért őrizték annyira játékaikat, mert kevés volt nekik, hiszen drágák voltak. És úgy vigyáztak rájuk, hogy számos példát tudunk arra, amikor a gyermekeiknek vagy unokáiknak adták tovább szeretett gyerekkori kis kedvenceiket. És mit csinálnak a mai kis kópék? Van, hogy fél óra alatt képesek széttörni az új játékot! Karácsonykor, szülinapján játszik vele 1 órát, utána hetekig elő se veszi… És még sorolhatnánk. Nem jó ez így. Még inkább nem jó, mikor másnak fele annyi sincs, mint nekünk. 

Sokszor érzem, mikor a gyerek csokiért nyafog, és azt mondja, ne mindig csak kakaót vegyek neki, hogy ez a gyerek nem tudja, mije van…

Úgyhogy meg kell rá tanítsam! Ezért meséltem neki a szegény gyerekekről. Tudja, hogy vannak, akiknek nincs családjuk, és nincsenek szüleik. Tudja azt is, hogy velem nem törődött az apám. Elmondtam neki, hogy mikor megszületett, egy babának való cipős-dobozt állítottam össze adományba. Mondtam neki, hogy szeretném, ha ezután minden évben együtt állítanánk össze egy korabeli gyermek számára ilyen karácsonyi ajándékot, mert vannak, akiknek a szülei nem tudnak ajándékot venni. Megírtam neki tavaly a Mikulás levelét. Néhány héttel ezelőtt pedig szelektáltuk a játékait, mert már alig férni tőlük, és közösen kiválogattuk azokat, amiket ő oda szeretné ajándékozni a szegény gyerekeknek. Egy 150 literes zsákot töltöttünk meg…

Ezt a rengeteg játékot nem (csak) én veszem neki, hanem sokat kap másoktól, rokonoktól, barátoktól ajándékba. Legszívesebben megkérném az embereket, hogy csak 1-t adjanak, és inkább ruhát, mert arra nagyobb szükség van. Idén karácsonykor tőlem csak 1 játékot fog kapni, olyat, aminek tudom, hogy örülni fog. Mellé pedig egy közös programot, bábszínházjegyet, vagy gyermekműsor jegyet, mint pl. a Mása és a Medve live, amit nagyon szeret.

Mikulásra és az adventi időszakra készülve pedig mindig aggaszt a gondolat, hogy temérdek mennyiségű csokoládét fog magába tömni. Nem sajnálom én tőle, csak egyrészt nem egészséges, másrészt a gyümölcsöt, zöldséget meg nem eszi. Én évek óta nem veszek neki adventi naptárt, egyébként meg kap mástól, ovitól, rokontól. Épp elég az! Így is olyan nehéz szabályozni, hogy mennyi édességet eszik.

Tavaly olyan adventi naptárunk volt, ami egy falra akasztható, textilből készült szarvas, kis zsákocskákkal, és ezekbe rejtettem kb. minden 4-5. napra kis méretű édességet, vagy kakaós szívószálat, amit egyébként is kapna. A többi pedig egy cetlire írt élményajándék volt: pl. óriáskerekezés, tészta vacsora a helyi olasz étteremben (nagyon szereti a tésztát), séta az adventi vásárban és kürtöskalács, rétes-sütés anyával, lovaglás stb. Ez majdnem mind olyan, amit egyébként is megtettünk volna az adventi időszakban, de így nem a csoki naptár mellett, hanem helyett tettük meg. Idén is valami hasonlót tervezek, de a költségvetési keretet szűkítem, és több otthoni élményt szeretnék.

A képek a készítő beleegyezésével és engedélyével jelennek meg blogunkon.

Mikulásra pedig szintén nem édességet kap tőlem, mert úgy is rengeteget fog kapni (haha lehet sütibe sütjük majd bele), hanem egy kisebb ajándékot, amit egyébként is szívesen megvettem volna neki, mert különleges. Egy ismerős doktorandusz anyuka, Szilágyi-Papp Éva Adrienn (szintén lelkész 😊 ) kézzel készít süthető gyurmából szép mintás bögréket és kanalakat. És mivel unikornis lázban ég a kislány világ (meg én is…), így egy unikornisos szettet kap. Nem nagy kiadás, nem édesség, ráadásul kézműves, nem tucat-termék. A mi szettünk így néz ki, de többféle is rendelhető, érdemes ellátogatni a Gyurmavilág facebook oldalára.

A
bögrébe egy kis méretű csokoládé is kerül. A mikulás csomag pedig nem nejlon zacskó
lesz, hanem szövet, amit egyre többen preferálnak és népszerűsítenek. Ráadásul
duplán környezetbarát, mert az én gyerekkori vászontasakomba csomagolom. Igaz
kissé kopott már, de nagyon édes.

A netről könnyű mikulásos vászon-zacskókat rendelni, de boltokban is biztos lehet találni, sőt névre szóló is kapható: LizzyCard, Pandi textil.

Tavaly
végre én is beszereztem egy nem termésből készített adventi koszorút, így ez
évekre jó szolgálatot tesz. Az idei évben is szeretnék újítani, méghozzá az
ajándékcsomagolás módján. Nagyon szeretem a csomagoló papírokat, mert olyan
csilli-villi szép mintásak, de rettentően idegesít, hogy halomra dobjuk ki
őket. Nyilván a papírtasak már öko-tudatosabb, mert többször használható, de
biztos lehet még ezen fejleszteni…

Prém
Alexandra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.