A rút kiskacsa valósága – Bullying

„Nem elég a fuldokló gyerekeket kimenteni a vízből. Valakinek el kell indulnia felfelé a folyó mentén, és megakadályozni, hogy a gyerekeket beledobálják.” /Barbara C. Harris/

Nem telik el úgy tanév, hogy ne hallanék olyan megrázó híradásokról, amelyben egy gyermek egy másik gyermek ellen követ el erőszakot, legyen az akár Amerika, akár a mi kis hazánk. Lassan meg sem tudom számolni, hány cikk jelent meg olyan iskolai mészárlásról, ahol a mások által rendszeresen zaklatott diák reggel besétált az iskolába és meggyilkolta a bántalmazóit. Vagy van a másik véglet, ahol a zaklatás áldozatai a bennük felgyülemlett fájdalmat, dühöt, nem mások, hanem saját maguk ellen fordítják és véget vetnek az életüknek. Noha nem minden bántalmazás ér ilyen véget, tagadhatatlanul mély nyomot hagy az ember életében.

Először is tisztázzuk, mi is az a bullying. A szónak nincs hivatalos magyar jelentése, viszont amikor ezt az angol szót használjuk, akkor az iskolai zaklatás, szekálás, „csicskáztatás” jelenségére gondolunk. Biztosan mindenki emlékszik még a rút kiskacsa történetére, akit a kacsák kigúnyoltak és kiközösítettek a külleme miatt, de a saját gyermekkorából is biztos vagyok benne, hogy mindenki tudna bőséggel példát felhozni.

Egy fontos kritérium, hogy két diák közti vita vagy konfliktus csak akkor nevezhető bullying-nak, ha az áldozat alárendelt pozícióba hagyja magát kényszeríteni a bántalmazóhoz képest.

A bántalmazás ezen formája lehet fizikai (verés, lökdösődés), verbális (csúfolódás) vagy szociális bántalmazás (kiközösítés, megalázás). A jelenség számos színtéren fellelhető, legyen az osztályterem, folyosó, iskolaudvar, ebédlő, de sajnos iskolán kívül is találkozhatunk vele, például úton az iskola felé vagy akár otthon az interneten keresztül is.

A jelenséggel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a bántalmazások leggyakrabban valamilyen fogyatékossággal élő gyermek, kisebbséghez tartozó vagy nemi identitásában különböző fiatal ellen irányulnak, de bárki célponttá válhat, aki kilóg a sorból.

A diákok több, mint 50%-a, vagyis minden második diák szenvedett már el bántalmazást a tanulmányai során, és az is kiderült, hogy 10 és 15 éves kor között váltak áldozattá a leggyakrabban.

A rendszeres zaklatásnak számos negatív hatása lehet a gyermekre attól függően, hogyan tud megküzdeni a bántalmazásokkal. Rosszabb esetben zárkózottabbá válhat, elkezd romlani az iskolai teljesítménye, önbizalma megrendül, megváltoznak az alvási vagy étkezési szokásai, sokszor sír vagy éppen dühös. Ezeket a jeleket a szülőknek sem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hiszen a viselkedésváltozás a gyermeknél mindig valamilyen problémát jelez.

A bántalmazások kihathatnak az egyén felnőttkorára is. A bullying áldozatai a későbbiekben nagyobb számban küzdenek szorongásos zavarokkal, depresszióval, egészségügyi- és beilleszkedési problémákkal. Magyarországon konszenzusos társadalmi hallgatás van a témával kapcsolatban, elképzelhető, hogy azért, mert a gyermekkor természetes velejárójának tartjuk a bántalmazásokat, olyan eseménynek, amin mindenkinek keresztül kell esni, hogy megerősödjön.

Sajnos azon felül, hogy a munkájuk során gyermekekkel kapcsolatba kerülő szakembereket megismertetik a bullying fogalmával, Magyarországon még nincsen egységes irányelv, módszertani ajánlás vagy bullying prevenciós program, amelybe egyaránt be tudnánk vonni a bántalmazottakat, bántalmazókat, a rendszert és a passzív résztvevőket, szemlélődőket is. Addig pedig maradnak az iskolákban az alacsony önértékeléssel és negatív testképpel rendelkező rút kiskacsák.

Folytatás következik…

Sisa Nóra

A témában a Kötőszó is cikkezett, írásukat itt találod:  Bullying: zaklatás és megelőzés az evangélikus iskolákban


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.