A rút kiskacsa valósága – Bullying

„Nem
elég a fuldokló gyerekeket kimenteni a vízből. Valakinek el kell indulnia
felfelé a folyó mentén, és megakadályozni, hogy a gyerekeket beledobálják.”
/Barbara C. Harris/

Nem telik el úgy tanév,
hogy ne hallanék olyan megrázó híradásokról, amelyben egy gyermek egy másik
gyermek ellen követ el erőszakot, legyen az akár Amerika, akár a mi kis hazánk.
Lassan meg sem tudom számolni, hány cikk jelent meg olyan iskolai mészárlásról,
ahol a mások által rendszeresen zaklatott diák reggel besétált az iskolába és
meggyilkolta a bántalmazóit. Vagy van a másik véglet, ahol a zaklatás áldozatai
a bennük felgyülemlett fájdalmat, dühöt, nem mások, hanem saját maguk ellen
fordítják és véget vetnek az életüknek. Noha nem minden bántalmazás ér ilyen
véget, tagadhatatlanul mély nyomot hagy az ember életében.

Először is tisztázzuk, mi is az a bullying. A szónak nincs
hivatalos magyar jelentése, viszont amikor ezt az angol szót használjuk, akkor
az iskolai zaklatás, szekálás, „csicskáztatás” jelenségére gondolunk. Biztosan
mindenki emlékszik még a rút kiskacsa történetére, akit a kacsák kigúnyoltak és
kiközösítettek a külleme miatt, de a saját gyermekkorából is biztos vagyok
benne, hogy mindenki tudna bőséggel példát felhozni.

Egy fontos kritérium, hogy két diák közti
vita vagy konfliktus csak akkor nevezhető bullying-nak, ha az áldozat
alárendelt pozícióba hagyja magát kényszeríteni a bántalmazóhoz képest.

A bántalmazás ezen
formája lehet fizikai (verés, lökdösődés), verbális (csúfolódás) vagy szociális
bántalmazás (kiközösítés, megalázás). A jelenség számos színtéren fellelhető,
legyen az osztályterem, folyosó, iskolaudvar, ebédlő, de sajnos iskolán kívül
is találkozhatunk vele, például úton az iskola felé vagy akár otthon az
interneten keresztül is.

A jelenséggel kapcsolatos
kutatások azt mutatják, hogy a bántalmazások leggyakrabban valamilyen
fogyatékossággal élő gyermek, kisebbséghez tartozó vagy nemi identitásában
különböző fiatal ellen irányulnak, de bárki
célponttá válhat, aki kilóg a sorból
.

A diákok több, mint 50%-a, vagyis minden második diák szenvedett már el
bántalmazást a tanulmányai során, és az is kiderült, hogy 10 és 15 éves kor
között váltak áldozattá a leggyakrabban.

A rendszeres zaklatásnak
számos negatív hatása lehet a gyermekre attól függően, hogyan tud megküzdeni a
bántalmazásokkal. Rosszabb esetben zárkózottabbá válhat, elkezd romlani az
iskolai teljesítménye, önbizalma megrendül, megváltoznak az alvási vagy
étkezési szokásai, sokszor sír vagy éppen dühös. Ezeket a jeleket a szülőknek
sem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hiszen a viselkedésváltozás a gyermeknél
mindig valamilyen problémát jelez.

A bántalmazások kihathatnak az egyén felnőttkorára is.
A bullying áldozatai a későbbiekben nagyobb számban küzdenek szorongásos
zavarokkal, depresszióval, egészségügyi- és beilleszkedési problémákkal. Magyarországon
konszenzusos társadalmi hallgatás van a témával kapcsolatban, elképzelhető,
hogy azért, mert a gyermekkor természetes velejárójának tartjuk a
bántalmazásokat, olyan eseménynek, amin mindenkinek keresztül kell esni, hogy
megerősödjön.

Sajnos azon felül, hogy a
munkájuk során gyermekekkel kapcsolatba kerülő szakembereket megismertetik a
bullying fogalmával, Magyarországon még nincsen egységes irányelv, módszertani
ajánlás vagy bullying prevenciós program, amelybe egyaránt be tudnánk vonni a
bántalmazottakat, bántalmazókat, a rendszert és a passzív résztvevőket,
szemlélődőket is. Addig pedig maradnak az iskolákban az alacsony önértékeléssel
és negatív testképpel rendelkező rút kiskacsák.

Folytatás következik…

Sisa Nóra

A témában a Kötőszó is cikkezett, írásukat itt találod:  Bullying: zaklatás és megelőzés az evangélikus iskolákban

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.