Ció, áció, migráció – A migránskérdés teológus szemüvegen keresztül

Két szélsőséges hozzáállással találkozhatunk leginkább a mai magyar társadalomban. Egyrészt a propaganda és a média biztonsági kérdésként kezelve az ügyet, a migráció veszélyeire hívja fel a figyelmet. Félünk, védekezünk, falat húzunk, gyűlölködünk, és gyűlöletet keltünk.

Másrészt, leginkább egyházon belül – de azon kívül is lehet találkozni a másik álláspont képviselőivel, és ezt hangoztatja a Európai Unió is – segíteni kell, és be kell fogadni a menekülteket.

Egyesek a tolerancia és a vallási semlegesség jegyében túlzásokba esnek: pl. a migránsokat fogadó városokban vagy migránsok szállásain leveszik a keresztet, hogy ne zavarja őket a keresztyén szimbólum, mert Európa elfogadó. Ám ezt következetesen alkalmazva nekik is le kellene venni a csadort és a burkát, és el kellene rejteniük a saját vallásos szimbólumaikat, hogy az meg minket ne zavarjon.

És ebből lesz a globalizált humánum, a vallás és kultúra nélküli egyenarc. Ez egy túltolt tolerancia.

Ezzel szemben az egészséges tolerancia úgy tudja elfogadni a másik idegen vallását, hogy közben nem hagyja el a sajátját. Ugyanis, aki biztos saját hitében, élő kapcsolata van Istennel, az nem fog félni a más vallástól és a más vallásútól, mert az Atyához való hűsége más vallások által kikezdhetetlen.

Amikor megkezdődött a vita a globális migrációról, és az arra adott különféle reakciókról, akkor a társadalomban leginkább a félelem hangja hallatta magát, legyen szó akár a munkahelyek féltéséről, akár a migránsok segélyezése miatti gazdasági nehézségekről, akár az erőszakos cselekmények miatti aggodalomról, és csak elenyésző mértékben szólaltak meg azok, akik az empátiának és segítségnyújtásnak adtak hangot. Ez utóbbi alatt magánszemélyek magánvéleménye mellett a civil szervezetek kiállását értem. Ez a csoport az alapvető emberi jogokra hivatkozott és hivatkozik, többek között a menedékhez való jogra, és a nehézségben lévők megsegítésének karitatív indíttatására.

A teológiára tekintve a migrációt ellenzők leginkább a teremtés rendjére hivatkozhattak, miszerint a népek eredete is Istentől van, valamint Pál apostol Athénben elmondott beszédére, amikor is így szól: “Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait…” (ApCsel 17,26) Nem nehéz kitalálni, hogy a lakóhelyük határai megfogalmazást leegyszerűsítve úgy magyarázták, hogy mindenki kapott Istentől egy népet, egy nemzetet, egy hazát, és ezért ott kell élnie. Az ilyen érvek nyilvánvalóan egy globális migrációs válság során bukkanak föl, s amikor egy-egy (magyar) család külföldre településéről van szó, akkor ennyire határozottan nem jelenik meg ez az érvelés. Egyébként, érdemes lenne föltenni azt a kérdést, hogy akkor ez a külföldre vándorló (emigráló) magyarokra is áll, akik jelen társadalmi helyzetben nem politikai menekültek, hanem gazdasági okokból hagyják el az országot, a jobb megélhetés reményében? Szomorú tény, hogy itthon sokan nem találnak jövőképre maguk számára (és ez úgy vélem általában pályakezdéskor vagy családalapításkor realizálódik az emberekben, orvosokban, tanárokban, stb.), és tudjuk, hogy a magyar állam szeretne ezen változtatni, mégis ez a helyzet továbbra is fenn áll.

Akik pedig a migránsok befogadása mellett érveltek, azok bőven találhattak a maguk számára bibliai muníciót, már rögtön Mózes 3. könyve foglalkozik ezzel a jelenséggel. Ott ezt olvashatjuk: ” Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való született izráeli! Szeressétek, mint magatokat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.” (3Móz 19,33-34) De Jézus szavai közt akad több érv, amikor így szól: “Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” És amikor a hallgatói értetlenkednek, hogy hát nem is láttuk Jézust éhezni, szomjazni, jövevényként vagy mezítelennek, akkor hozzáteszi: “Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,31-46) Abba most ne menjük bele, hogy ki az ő legkisebb testvére, mert akkor ugyanabba a vitába bonyolódnánk, amibe Jézus az írástudókkal kerül, mikor a felebarát jelentését firtatják. Aki nem ismerné a történetet, utána tud nézni. Röviden ennyi:

a segítségre szoruló ember, akivel találkozok, utamba kerül (akár egy társadalom esetében) az válik az én felebarátommá, az válik az én segítségre szoruló Krisztusommá.

A magyar nép alacsony szellemi szintjét mutatják azok a kommentek, amiket a menekültek jogai mellett kiálló püspökök kaptak, miközben ők nem tettek mást, mint közvetítették Jézus Krisztus üzenetét a keresztyén Európa számára és a keresztyén Európát vére árán is védő magyar társadalom számára. Vagy Európa és a magyarság mégsem keresztyén?

A két teológiai, bilbia érvre refletálva mindkettővel szemben szeretnék megfogalmazni egy kritikát. A migrációt ellenzők érvei úgy tűnnek, mintha a biblicisták és fundamentalisták hibájába esnének: a Szentírásnak csak azon részeit vennék figyelembe, amelyek saját álláspontjukat kiszolgálja és alátámasztja. Márpedig ez visszaélés az Igével, és sem teológus, sem keresztyén ember ilyet nem tehet. Mert aki olvasta Pál szavait a népek lakóhelyeit illetően, az nem olvasta Mózest és Jézust a jövevényekről? Ezt kétlem, legalábbis a legtöbb egyház esetében, a történelmi egyházaknál annál inkább, a Bibliát ugyanis a Jehovai Tanúi szokták átírni, nem mi.

Ezen a ponton a mártír teológust, Bonhoeffert kell idéznem: “Csak az menjen gregoriánt énekelni a templomba, aki ugyanakkor felemeli a szavát a zsidók deportálása miatt is.”

A befogadás mellett érvelők hibájának pedig azt látom, ha nem térnek ki arra a nagyon is fontos kérdésre, hogy milyen veszélyeket hoz magával migráció. Nyilvánvalóan egy ország befogadóképessége is véges, sőt a közöttünk élő cigány kisebbséget sem tudjuk hathatósan integrálni társadalmunkba. De ha a befogadás mellett döntünk is, kérdés, hogy kit fogadunk be. Be lehet-e fogadni kritikátlanul mindenkit? Befogadjuk-e a gazdasági menekülteket, akik a nincstelenség elől menekülnek, vagy csak a politikai menekülteket, akik háborúktól űzve keresik a maguk és családjuk számára a biztonságot? Lehet-e szűrni a migránsokat, hogy mi is valódi céljuk az új haza keresésével, és nincsenek-e hátsó szándékaik. Vélhetőleg a gyakorlatban egy ilyen szűrési rendszer kidolgozása nagyon nehéz, és egyáltalán nem biztos, hogy eredményes lenne.

Ki kell mondanom, hogy mindkét szélsőséges vélemény meglát valami nagyon fontosat. A bibliai parancs a jövevények befogadására és a nehézségben lévők megsegítésére tagadhatatlan. Maguknak az uniós emberi jogoknak, mint értékeknek az eredete szintén a Bibliában található.

Azonban nem lehet eltusolni azt sem, hogy a migráció valós veszélyt hoz magával, de önmagában nem a migráció jelenti a veszélyt. A problémák legfőbb forrása az eltérő kulturális és vallási értékek. Súlyos gondnak látom azt, ha a befogadó társadalmak a menekültek kulturális és vallásos értékei alá rendeli saját értékeit.

A befogadás szolgálat, de nem szolgaság.

Miért ne tehetné meg egy ország, hogy a menedékhez való jog biztosítása mellett, kötelezi a menekültet a befogadó társadalom kulturális és vallásos értékeinek tiszteletben tartására, miközben ő is biztosítja a menekültek számára a vallásszabadságot és a vallásgyakorláshoz való jogot? Európa eseményeit elnézve a problémák éppen a menekültek vallásos buzgóságából vagy kulturális beállítottságukból fakadnak. Így szerződés mintájára lehetne őket kötelezni a befogadó társadalom vallásának, kultúrájának tiszteletben tartására.

A tolerancia ugyanis csak kölcsönösen létezhet.

A globális migrációs válság nagyon nehéz helyzetet teremtett Európában, ennek terheit befogadók és menekültek egyaránt hordozzák. Tudni kell azonban a migrációról, hogy az nem puszta jelenség. A migráció következmény. És kialakulásában tagadhatatlan felelősségünk van, az Európai Uniónak és az USA-nak is. A migráció kiváltó okai között szerepelnek a háborúk, amelyeket a nagyhatalmak látnak el fegyverrel, így nekik a status quo fenntartásában gazdasági érdekük van – főként annak, akinek kontinensét nem befolyásolja a probléma, továbbá a gazdasági kizsákmányolás, mely az ott élők megélhetését nehezíti meg. És a kizsákmányolók között ott szerepelnek a migrációt ellenző társadalmak is.

Reflektálva a jelenlegi migrációról szóló médiamegfogalmazásokra pedig azt kell mondanunk, hogy teológiailag és emberileg is elfogadhatatlan az a hozzáállás, amely a migránsokból arctalan tömeget alkot, és egy adott problémáért (legyen az akár a nemi erőszak) őket teszi felelőssé, ez ugyanis nem más, mint a kollektív bűnösség fogalma, amely táptalaja a népirtásnak. Auschwitz-hoz is ez vezetett…

Kissé komikussá teszi a magyar közvéleményt a tény, hogy hány és hány család érintett az 56-os vagy a világháborúk idején történt emigrációkban, ahogyan arra Damásdi Péter cikke is rámutat. Mi lenne ha neked kellene menekülnöd? Jó kérdés, de hipotetikus. Inkább így: Magyar nép, mi volt, amikor neked kellett menekülnöd?

Mennyit siránkozunk és panaszkodunk, amiért sem Trianonkor nem segített senki és csak áldozatok voltunk, sem a szocialista diktatúra alatt, a hamis történelem értelmezés idején, amikor elnyomóinkat felszabadítóinkként kellett üdvözölnünk? Siránkozunk, és készek vagyunk ugyanazt a sebet ejteni más népeken, amit rajtunk ejtettek.

Ennek súlyozására álljon itt Niemöller csattanós idézete: “Amikor elvitték a kommunistákat a lágerbe, akkor én nem tiltakoztam, mert én nem vagyok kommunista. Amikor elvitték a zsidókat, nem tiltakoztam, mert én nem vagyok zsidó. Amikor elvitték a szociáldemokratákat, én nem tiltakoztam, mert nem vagyok szociáldemokrata. Amikor engem vittek el, akkor már nem volt, aki tiltakozzon.”

A helyzet komikusságát erősíti a tény, hogy a statisztikai adatok szerint Európa a több millió migránsnak kb. csupán a 8%-t fogadta be. 8% miatt esünk kétségbe, miközben a migráció legnagyobb terheit a környező közel-keleti országok viselik.

Milyen véleményt formálhat tehát az, aki felelős keresztyén és/vagy felelősen gondolkodik az emberi jogokról és humanitásról?

Elsősorban is fontos lenne segíteni az olyan tevékenységeket, amelyek ott segítenek az életet élhetővé tenni, ahonnan a migránsok menekülnek. Különböző civil szervezeteken, az ENSZ-en, valamint politikai döntéseken keresztül. Ez lenne a legfontosabb, bár itt politikai és gazdasági érdekek ütköznek, így kérdés, hogy ez a gyakorlatban mennyire valósulhat meg. Erős kétségeim vannak… A politikában általában az érdekek győznek. Vajon a migráció kiváltó okainak orvoslása kinek áll érdekében?
Másrészt a befogadott migránsoktól való félelmet, illetve a valós veszélyeket után-követéssel lehetne mérsékelni. Ha ennyire félünk tőlük, miért nem alakítunk ki olyan rendszert, mint amilyen a börtönből szabadultak integrációja, amiben nyomon követhetjük őket, rendszeresen jelentkezniük kell, és el kell fogadniuk a befogadó ország normáit? (Miközben a többi, korábban betelepült kisebbségekhez hasonlóan, ők is őrizhetik kultúrájukat, és gyakorolhatják vallásukat.)

És mihez kezdjünk a valós veszéllyel, amit a migráció magával hozott? A terrorizmus mellett a nemi erőszak és az állatokkal való fajtalanság sokat említett probléma. Egyrészt, az iszlám vallásban és kultúrában a nőknek és a gyereknek sokkal alárendeltebb szerepük van, mint az európai kultúrában. Ezért történhetett meg az, hogy a Szeged melletti tanyavilágban a védőnő kocsija elé a gyerekeket dobták az iszlám férfiak, hogy így állítsák meg, mert tudták, hogy az európai ember, úgysem üti el a gyereket. Így egyértelmű, hogy a befogadó társadalmakban is a nők és a gyermekek fokozottabb veszélynek vannak kitéve, és nekik védelemre van szükségük. Egyrészt jogilag, egyszersmind a hatósági intézkedések tekintetében ilyen védelmet nyújthat a menedékhez való joghoz kapcsolt szerződés, melyben a menekült, mint szerződő fél vállalja a befogadó társadalom kultúrájának (ezt akár részletezni lehet, kitérve a nők és gyermekek tiszteletére) tiszteletben tartását, melynek megszegése büntetőjogi következményeket vonna maga után, beleértve a kitoloncolást.

A szexuális bántalmazások esetére pedig ki kell mondanunk, hogy minden esetben hathatósan fel kell lépni ellene, legyen az elkövető akár migráns, akár magyar, akár európai állampolgár. A nemi erőszak valós társadalmi probléma, de nem kötődik kizárólagosan a migrációhoz.

Prém Alexandra

2 Replies to “Ció, áció, migráció – A migránskérdés teológus szemüvegen keresztül

  1. Kedves Alexandra,

    köszönöm a bátor, biblikus megközelítését a kényes kérdésnek. Bárcsak lehetne hazánkban ennyire őszintén, a mások véleményét is türelmesen meghallgatva, a megoldás irányában párbeszédet folytatni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.